SZÉKELY CSABA: 10

A Radnóti Színház előadása

Vajon hány ember életében okoztunk eddig maradandó károsodást? Hiszen öntudatlanul is hatással vagyunk egymásra. Képesek vagyunk mások által változni és másokon változtatni. Mások által befolyásolva hozunk döntéseket nap mint nap, másokkal együtt megélt élményeink befolyásolják gondolkodásunkat, egész életünkben különböző kapcsolataink hálójában létezünk. De akkor mégis miért ennyire elementáris élményünk a magány?

Bánya-trilógiával híressé vált erdélyi drámaíró, Székely Csaba legújabb színdarabját a tízparancsolat ihlette, amelyet a Radnóti Színházban láthat először a közönség. A 10 tíz magányos ember történetét meséli el úgy, hogy – akárcsak egy bűnügyi sorozatban –, fokozatosan bomlanak ki egymáshoz fűződő viszonyaik, lassan tárulnak fel egymás sorsát keresztező életútjaik. Mind a tízen megszegik a bibliai parancsolatokat, elkövetnek valamilyen bűnt. De vajon mindenki bűnös, aki bűnt követ el? Székely Csabát sokan a „magyar Martin McDonaghként” emlegetik, és ebben a művében sem hazudtolja meg önmagát: a súlyos kérdéseket a rá jellemző fekete humorral ragadja meg, tragikus és groteszk helyzeteket vonultatva fel.

Székely Csaba drámaíróként először 2011-ben, a POSZT Nyílt Fórum programjában tűnt fel, ahol Bányavirág című színdarabjáért a Színházi Dramaturgok Céhe neki ítélte oda a Vilmos-díjat. Pályája azóta töretlenül ível felfelé. Darabjait számos magyar színház bemutatta, ő pedig háromszor nyerte el a Színikritikusok díját a legjobb új magyar drámáért.

„Kíváncsi voltam, hogyan állunk ma a keresztény erkölcsi törvényekkel, főleg, amikor kénytelenek vagyunk megszegni őket. Ezért olyan élethelyzeteket, sorsokat igyekeztem bemutatni, ahol az emberek, akár önhibájukon kívül, vagy mert választás elé kerülnek, megszegik valamelyik parancsolatot. A néző pedig eldöntheti, hogy ez bűn-e, elítélendő-e.”

Székely Csaba

„A próbafolyamatot úgy képzelem el, hogy a színészekkel elmerülünk ebben a témában, kifaggatjuk egymást, személyessé tesszük egymás számára a darabot. Ezt az önmagunkban való elmélyülést meg kell tennünk. Én magamnak is tartozom ezzel, hiszen csak akkor válik majd a néző számára is személyessé az előadás, ha magunk is levetkőzünk. Ha válaszolunk arra, hogy meg tudok-e felelni legalább egy parancsolatnak. Vagy háromnak. Megvizsgáltam, nem állok valami jól. Sem én, sem mi.”

Sebestyén Aba

RENDEZŐ


Sebestyén Aba
1973, Brassó

A marosvásárhelyi Nemzeti Színház színművésze és a marosvásárhelyi Yorick Stúdió magyar vezetője. Gyerekként a második Bölöni László akart lenni, profi szinten focizott. 16 évesen a sepsiszentgyörgyi B ligás csapat tagja. Sze­retett volna a bölcsészkaron végezni Kolozsváron, és közben sportolni is, de végül a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen, színművészet szakon folytatja tanulmányait. Osztályvezetője, mestere Lohinszky Loránd. Szabadidejében szívesen főz, színészi munkája mellett rendezőként és tanárként is dolgozik. Elmondása szerint a színészetet jobban szereti, de ha választani kellene, nem tudna. A színészi és a rendezői munka nem összehasonlítható egymással. Számára a színészet az első szerelem, ugyanakkor nagy kihívás színészként és rendezőként is maximálisan teljesíteni. Az általa rendezett Bányavirág elnyerte a 2012-es POSZT (Pécsi Országos Színházi Találkozó) fődíját.

A Bányavirág kapcsán a színész-rendező elmondta, hogy sosem úgy készít előadást, hogy előzetesen gondoljon a szakmára vagy a lehetséges fesztiválszereplésekre. "Az ember úgy csinál színházat, hogy megpróbál nyitottan, kíváncsian és érzékenyen reagálni mindarra, ami körülötte, a társadalomban történik. Az előadásról V. Gilbert Edit kritikus a következőket írja: "Minden porcikájában működő, a térrel, a zenével, a ritmussal összehangoltan bánó egész. Erős csapatmunka." A Revizor kritikai portál kritikusa, Kovács Dezső a rendezés szikárságáról beszél kritikájában, valamint arról, hogy az előadás egyszerre "felkavar, szíven üt és megnevettet", a helyenkénti ritmushibák ellenére is nyelvi erővel, drámai telítettséggel bír.

A 2011/2012-es évadban Sebestyén Aba egy önálló produkción is dolgozott, Kocsis István monodrámája alapján, Török Viola dramaturg-rendezővel. A tér az abszolút térelmélet matematikai megalkotója, Bolyai János alakját és szellemiségét idézi meg, ám a monodrámában a matematikus ezúttal filozófusként jelenik meg. A főszereplő a gondolkodó-alkotó ember önmeghatározó dilemmáival keresi helyét az őt körülvevő világban, amit egyszerűen „TÉR"-nek nevez. A világot „másként látó geométer" az emberiség „üdvét tartja legfontosabb feladatának, mely az önmagunk legyőzésén alapuló felemelő érzés, a végtelen tér megtapasztalása, az időtlen ÉN csillagként alakuló felfedezése." Sebestyén Aba a színpad terébe és a néző tekintetébe kapaszkodva megidézi Bolyai János sajátságos térmegélését, személyiségének letisztulásán keresztül mindnyájunk számára elérhetővé téve az abszolút tér-élményt. A színészt elmondása szerint "maga a zseni, a zseni személyisége" érdekelte, az, "hogy mitől lesz valaki zseni. A produkciót V. Gilbert Edit a következőkkel illeti: "Megrázó, ritka, megvalósult színházi pillanat: matematikából kibomló filozófiával varázsolni színpadi jelenlétet, eufórikus állapotot, célozni és éreztetni meg az üdvözülés térdimenzióját. "

Székely Csaba trilógiájának következő részeivel, a Bányavaksággal és a Bányavízzel is foglalkozott a színész-rendező, aki a marosvásárhelyi társulat színeszként is aktívan dolgozik.

 

 

SZÍNLAP

I. VILMÁNYI BENETT

II. PÁL ANDRÁS

III. MARTINOVICS DORINA

IV. KOVÁTS ADÉL

V. MÁRFI MÁRK EH.

VI. SODRÓ ELIZA

VII. LOVAS ROZI

VIII. LÁSZLÓ ZSOLT

IX. SCHNEIDER ZOLTÁN

X. TÓTH ILDIKÓ

Közreműködik: Rozs Tamás, Wágner-Puskás Péter

 

Zeneszerző: Cári Tibor

Jelmeztervező: Bianca Imelda Jeremias

Díszlettervező: Bartha József

Videótechnika: Ágoston Gábor, Valóczki Dániel

Világítás: Baumgartner Sándor

Ügyelő: Kónya József

Súgó: Farkas Erzsébet

A rendező munkatársa: Hatvani Monika

JÁTÉKIDŐ: 3 ÓRA 30 PERC EGY SZÜNETTEL